Az autóipari fékrendszerek általában kétféle elrendezéssel rendelkeznek: a kézifék és a lábfék. A kézifék – más néven rögzítőfék – kábellel működtetett kialakítást alkalmaz, amely jellemzően a jármű hátsó kerekeire hat. Ha megvizsgálja a jármű futóművét, talál egy kábelt, amely az utastértől a hátsó tengely házáig nyúlik; ez az alkatrész nem hasonlít egy elektromos vezetékre, inkább a kerékpárokon található ismerős fékkábelekre hasonlít.
Ezzel szemben a lábfék vagy üzemi fék elsősorban a hidraulikafolyadékra támaszkodik, hogy a modern járművekben működjön. Következésképpen nincsenek olyan kábelek, mint a kéziféken; ehelyett a rendszer folyadékvezetékek hálózatát alkalmazza. Míg ezek a vonalak diszkréten vannak végigvezetve az alvázon, és nehéz őket közvetlenül észrevenni, jól láthatóak a motortéren belül, ahol több vonal – általában öt vagy hat – fut egymás mellett. Ezek a vezetékek a főfékhenger szerelvény részét képezik, és felelősek a szükséges hidraulikus nyomás biztosításáért; elhelyezésük kritikus, és nem szabad önkényesen megváltoztatni.
